Végre a nyár közepén eljutottunk egy viszonylag hosszú nyaralásra. A szlovén tengerpartot választottuk úticélnak, mert rengetegen ajánlották, a csupán 40 kilométeres, mégis rengeteg kalandot tartogató partszakaszt.

Végül Piranban szálltunk meg, ahol a hét közepén az egyik sikátorban találtam egy igazi ószerest. Egy idős bácsi boltja volt, aki eredetileg csak hangszerek felújításával foglalkozott, de aztán a helyiek automatikusan egyéb régiségeiket is behozták a boltba.

A bácsi - aki egyébként idős korához képest remekül elbeszélgetett velünk angolul -, elmesélte, hogy a régiségkereskedésbe csak beletanult, hiszen neki a zenélés és a hangszerek bütykölése volt mindig is a szereleme.

Hamar rájöttem azonban, hogy a beletanulás még nem hágott a tetőfokára, amikor egy hófehér leheletvékony kínai porcelán teás csészére egy 5 eurós cetli volt ráragasztva. Természetesen azonnal csomagoltattam. Ennek a bácsi úgy megörült, hogy mondta válasszak nyugodtan egy tányérkát is hozzá. "Igaz nem passzolnak össze, de hátha örül a kisasszony" szabadkozott az öregúr. Amikor az apró arany motívumokkal ellátott tányérkát felemeltem megláttam az alján, hogy ez bizony egy eredeti Rotschild porcelán egy 1924-es pecséttel. Elképedve felnéztem a bácsira, de ők akkorra már eltűnt a hátsó szobában csomagolni a kiválasztott tárgyaimat, így csak egy Tito arcképpel tudtam szemezni.

A boltról készült képeket érdemes tüzetesen megvizsgálni, hiszen tele volt a helyiség kincsekkel, és ha valaki Piranban jár keresse fel az idős, eredeti foglalkozása szerint tengerész bácsit.

Az utolsó képen a falon látható fotókon, a bolt tulajdonosa is megtalálható. A beszerzett ószerekről egy következő posztban számolok be.